pergőtűzben

Pergőtűzben

Érdekes, hogy ez a kis ország
Milyen fontos lett egyszerre csak:
A nagyhatalmú világsajtó
Minden kis hírre menten lecsap

Elég egy szó egy jogszabályban
Hogy máris fújják a riadót,
S versenyt aggódnak világszerte
Az újságok és a híradók

Sötét színekkel festik égre
Vad rémképét a joghalálnak,
S rettegnek tőlünk azok, akik
A térképen meg sem találnak...

Kardot rántanak jogainkért
És féltik a demokráciát,
S azt hiszik, hogy a sanda szándék
A sorok között nem látszik át

De hát milyen égbekiáltó
Szörnyű dolgok lehetnek, melyek
Európa nagy Parlamentjében
Parázs vitákat gerjesztenek?

Nos, elég egy vélemény, melynek
Kicsinyes bosszú az indoka,
S máris szitkokat szórnak arra,
Amit el sem olvastak soha.

Mert a tényekkel nem törődnek,
Nem fontolgatják az érveket,
Ahhoz, hogy durván elítéljék
Csak rá kell sütni a bélyeget.

És egy sor olyan jogszabályról
Harsognak ádáz dörgedelmet,
Melyek tucatnyi másik ország
Törvényeiben szerepelnek,

Akiknél van sok jogtalanság,
Mely valóban szót érdemelne,
De rájuk sajnos, nem terjed ki
E nagy urak éber figyelme...

Csak épp az nem hangzik el sehol,
Ami az egészben a lényeg:
Hogy a busás profitot féltik
A milliárdos bankvezérek

Mert hogy egy ország mást akarjon,
Mint amit ők diktálnak neki,
S lerázza a jármot nyakáról:
Ezt az ő Rendjük nem tűrheti!

Bár a probléma nem mi vagyunk,
Az jelenti a gondot nekik,
Hogy netán a rebellis példát
Holnap mások is követhetik...

Ezért kell most nyomban lecsapni
És mindent bevetni ellene:
Fel ne üsse másutt is fejét
A lázadás baljós szelleme!

A pénzvilág gőgös urai
Ezért acsarkodnak ellenünk,
Fenyegetőznek és zsarolnak
Nehogy végre szabadok legyünk

Sajnos, itthonról segít nekik
Sok gazember, ki csak ahhoz ért:
Hogy eladja saját hazáját
Akárkinek a hatalomért.

Barátaim, ne tűrjük tovább
Tétlenül ezt a komédiát,
Emeljük fel mi is szavunkat,
Hogy meghallja végre a világ!